Gyakori problémák

Halainkat számos fertőző ágens betegítheti meg, vírusok, baktériumok, gombák és különféle paraziták tizedelhetik állatainkat. Vírusok tekintetében a megelőzésre kell koncentrálni, hiszen a rendszerbe való bekerülés után kiirtásuk nehézkes, sokszor csak teljes állománycserével oldható meg. A bakteriális megbetegedések is gyakori velejárói a haltartásnak, a patogén baktériumok szerveket, szervrendszereket megfertőzve, szépen lassan az állat elhullásához vezetnek. Fontos kiemelni, hogy a megfelelő diagnosztikai munkával ezek a problémák is hatékonyan orvosolhatók. Ha nem azonosítjuk a baktériumot és rezisztencia vizsgálat nélkül végezzük a kezelést, sokszor az eredetinél nagyobb gond alakulhat ki. 

Gombás fertőzésekkel a keltetőháztól az intenzív nevelésen át, a kis kerti tavi rendszerig bezárólag számos esetben találkozhatunk. A gombák másodlagos kórokként gyengítik le és betegítik meg a halakat, hifáikkal az állatok szöveteibe hatolva okozhatnak egészségkárosodást. 

Paraziták esetén beszélhetünk egysejtű és többsejtű élősködők okozta bántalmakról is. Kártételük különféle klinikai tünetekben nyilvánulhat meg a halakon. Diagnosztikai vizsgálat során történő azonosításuk elengedhetetlen a megfelelő kezelőszer kiválasztásához és a paraziták gyérítéséhez, valamint kiirtásához. Természetesen a hangsúlyt itt is a megelőzésre érdemes fektetni.

A halnevelés és haltartás egyik alappillére a takarmányozás. Meg kell különböztetni, hogy kedvtelésből tartott, vagy akvakultúrában emberi fogyasztásra nevelt halról beszélünk-e, hiszen takarmányozás szempontjából ez egyáltalán nem mindegy. Az egyes takarmányok más-más beltartalmi értékkel bírnak, ami az egyik halfajnál létfontosságú a megfelelő súlygyarapodás eléréséhez, az a másiknál egészségügyi problémákat okozhat. De meg kell említeni a hiánybetegségeket is, melyek jelentős hatást gyakorolnak az állatok egészségére. Egyoldalú takarmányozás makro-, mikroelem, valamint vitaminhiányokhoz vezethet. A problémák a szaporító szervrendszertől kezdve a vázrendszerig megjelenhetnek bárhol.

Sosem szabad megfeledkezni az állatok igényeiről sem. Az, hogy a tulajdonosoknak tetszik egy akvárium, terrárium vagy kalitka, nem biztos, hogy kielégíti az állat szükségleteit is. Nem mindegy, hogy az adott élőlény honnan származik, ott milyenek a környezeti tényezők. Akár humán élelmezési céllal nevelt állatról van szó, akár hobbiállatról, az állatok jólléte szorosan összefügg az egészségi állapotukkal. Az akvakultúrában tartott halak a nem megfelelő tartóhelyen sérüléseket szenvedhetnek, amik bemeneti kapuként szolgálhatnak a kórokozók számára. Az optimális tartományon kívül eső hőmérsékleti értékeken tartott állatoknál csökkent súlygyarapodás, stressz, vagy akár hősokk is kialakulhat. Fontos megemlíteni az egyedsűrűséget is, mely számos tényezőt befolyásol, a betegségek terjedésétől kezdve a növekedésen át. A házi kedvenceink, legyenek akár alacsonyabb rendű gerinctelenek, halak, kétéltűek, hüllők, madarak vagy emlősök, mind speciális igényekkel rendelkeznek. Többek között ilyen a hőmérséklet, páratartalom, tartási hely mérete és még számos más paraméter. Amennyiben ezek jelentősen eltérnek az állatok optimumától, az fejlődési vagy szaporodási problémákhoz, betegségekhez vezethet. A tartástechnológiai hibák az állatok halálát is okozhatják.