Gyakori problémák

Gyakori problémák

Állatainkat megbetegítő gyakori kórokozókból, fertőzésekből, vagy frekventáltabban előforduló kórformákból nincs hiány az állatorvosi praxisban.

Az alábbi gyűjteményt az állattartók, tenyésztők, és gazdálkodók tájékoztatására alkottuk meg, ezzel is könnyítve a jövőbeli közös munkát. Nagyobb csoportokba szedve megtalálhatóak a leggyakoribb problémák, melyek állataink megbetegedéséhez vezethetnek.

Halainkat számos fertőző ágens betegítheti meg, vírusok, baktériumok, gombák és különféle paraziták tizedelhetik állatainkat. Vírusok tekintetében a megelőzésre kell koncentrálni, hiszen a rendszerbe való bekerülés után kiirtásuk nehézkes, sokszor csak teljes állománycserével oldható meg. A bakteriális megbetegedések is gyakori velejárói a haltartásnak, a patogén baktériumok szerveket, szervrendszereket megfertőzve, szépen lassan az állat elhullásához vezetnek. Fontos kiemelni, hogy a megfelelő diagnosztikai munkával ezek a problémák is hatékonyan orvosolhatók. Ha nem azonosítjuk a baktériumot és rezisztencia vizsgálat nélkül végezzük a kezelést, sokszor az eredetinél nagyobb gond alakulhat ki. 

Gombás fertőzésekkel a keltetőháztól az intenzív nevelésen át, a kis kerti tavi rendszerig bezárólag számos esetben találkozhatunk. A gombák másodlagos kórokként gyengítik le és betegítik meg a halakat, hifáikkal az állatok szöveteibe hatolva okozhatnak egészségkárosodást. 

Paraziták esetén beszélhetünk egysejtű és többsejtű élősködők okozta bántalmakról is. Kártételük különféle klinikai tünetekben nyilvánulhat meg a halakon. Diagnosztikai vizsgálat során történő azonosításuk elengedhetetlen a megfelelő kezelőszer kiválasztásához és a paraziták gyérítéséhez, valamint kiirtásához. Természetesen a hangsúlyt itt is a megelőzésre érdemes fektetni.

A halnevelés és haltartás egyik alappillére a takarmányozás. Meg kell különböztetni, hogy kedvtelésből tartott, vagy akvakultúrában emberi fogyasztásra nevelt halról beszélünk-e, hiszen takarmányozás szempontjából ez egyáltalán nem mindegy. Az egyes takarmányok más-más beltartalmi értékkel bírnak, ami az egyik halfajnál létfontosságú a megfelelő súlygyarapodás eléréséhez, az a másiknál egészségügyi problémákat okozhat. De meg kell említeni a hiánybetegségeket is, melyek jelentős hatást gyakorolnak az állatok egészségére. Egyoldalú takarmányozás makro-, mikroelem, valamint vitaminhiányokhoz vezethet. A problémák a szaporító szervrendszertől kezdve a vázrendszerig megjelenhetnek bárhol.

Sosem szabad megfeledkezni az állatok igényeiről sem. Az, hogy a tulajdonosoknak tetszik egy akvárium, terrárium vagy kalitka, nem biztos, hogy kielégíti az állat szükségleteit is. Nem mindegy, hogy az adott élőlény honnan származik, ott milyenek a környezeti tényezők. Akár humán élelmezési céllal nevelt állatról van szó, akár hobbiállatról, az állatok jólléte szorosan összefügg az egészségi állapotukkal. Az akvakultúrában tartott halak a nem megfelelő tartóhelyen sérüléseket szenvedhetnek, amik bemeneti kapuként szolgálhatnak a kórokozók számára. Az optimális tartományon kívül eső hőmérsékleti értékeken tartott állatoknál csökkent súlygyarapodás, stressz, vagy akár hősokk is kialakulhat. Fontos megemlíteni az egyedsűrűséget is, mely számos tényezőt befolyásol, a betegségek terjedésétől kezdve a növekedésen át. A házi kedvenceink, legyenek akár alacsonyabb rendű gerinctelenek, halak, kétéltűek, hüllők, madarak vagy emlősök, mind speciális igényekkel rendelkeznek. Többek között ilyen a hőmérséklet, páratartalom, tartási hely mérete és még számos más paraméter. Amennyiben ezek jelentősen eltérnek az állatok optimumától, az fejlődési vagy szaporodási problémákhoz, betegségekhez vezethet. A tartástechnológiai hibák az állatok halálát is okozhatják.