Halak tréningje

Halak tréningje

Sokan még ma is felvonják a szemöldöküket, amikor szóba kerül, hogy halakat tanítunk vagy kondicionálunk. Pedig világszerte egyre elterjedtebb az alacsonyabb rendű gerincesekkel való tréning. Ezek a módszerek elsősorban az állatok kontrollálhatóságát és jólétét szolgálják, anélkül, hogy stressz érné őket. Jutalmazással és pontos kritériumokkal csontos és porcos halainknál is meglepő eredményeket érhetünk el. Legyen szó egy szimpla etetőhelyhez való szoktatásról vagy egy nyugodtan tűrt vérvételről.

Házikedvenceinknél és vadállatoknál is találkozhatunk olyan céltalan, felesleges, de folyamatosan ismétlődő mozgásmintázatokkal, melyeket sztereotip viselkedéseknek nevezünk. Ezek létrejöttét elsősorban a tartásból fakadó hibákra vezethetjük vissza. Minél ingerszegényebb egy környezet, vagy minél kevésbé felel meg az adott állat természetes élőhelyének, annál nagyobb az esélye, hogy az “unalom” első jelei láthatóvá válnak. Madaraknál ilyen az öncsonkító tolltépkedés vagy a kutyáknál a farkuk kergetése. A halaknál ezek látványos viselkedési formák lehetnek, mint például a fal/üveg menti fel-le úszkálás, a talajon való hirtelen oldal dörgölés, a körbe-körbe úszás vagy a felszín indokolatlan folyamatos “áttörése”. Ezt egy állandó stresszes állapot kíséri és rengeteg egészségügyi probléma alapjául szolgálhat.

Az elsődleges cél, hogy megelőzzük a fent említett viselkedésminták kialakulását. Állataink környezetét a lehető legideálisabban kell megteremtenünk, mind természetes, mind mesterséges elemek tekintetében. Aszerint foglalják el magukat, ahogy azt eredeti élőhelyükön is tennék. A másik lehetőség, mellyel elősegíthetjük ezt és leköthetjük érdeklődésüket, az úgynevezett környezetgazdagítás eszköze. Ilyenkor olyan plusz ingert adunk az állat életteréhez, ami, ha nem is természetes, de a rá jellemző viselkedést erősíti.

A tréning is lehet egyfajta környezetgazdagítás, valamint annak eszköze, hogy állataink könnyebben kezelhetők legyenek. Beszéljünk akár akváriumról vagy kerti tóról. A módszer egyszerű, táplálékkal motiválhatjuk őket. Megerősíthetünk olyan viselkedéseket, amelyek kívánatosak, ezzel elérhetjük, hogy gyakrabban forduljanak elő. Fontos azonban figyelembe venni, hogy ezek ne legyenek összeegyeztethetetlenek a természetbeli viselkedésükkel.

Mit taníthatunk meg nekik? Gondoljunk egyszerű dolgokra, de minden esetben a fokozatosság az egyik kulcsszó. Nézzünk néhány példát:

Hozzászoktathatjuk őket a háló, vagy kis befogó ketrec jelenlétéhez, ahhoz, hogy beleússzanak, végül eltűrjék azt, ha ki akarjuk emelni velük együtt.
Félénk, nehezen etethető halakat is hozzászoktathatunk eszközökhöz, helyzetekhez, megkönnyítve célzott táplálásukat.
Hozzászoktathatjuk őket az érintéshez is, így nyugodtan szemügyre vehetjük halunk egészségi állapotát.

Nagy akváriumokban élő cápáknál és rájáknál napjainkban már-már emlősöket megszégyenítő tréning programokkal találkozhatunk. Az állatok “önkéntesen”, nyugodtan tűrik az ultrahang vizsgálatokat, vérvételeket. Maguktól úsznak fel a felületre, ahol a vizsgálatok történnek, a saját jelüket látva vagy hallva. A módszer segítségével képesek lehetünk egy népes medence teljes állományát egyszerre etetni a medence különböző pontjain agresszió nélkül.

A foglalkozások hatására megtörhetjük a kényszeres mozgásmintázatokat. A tréningek fejlesztésével összhangban tovább növelhető az állatorvosi munka színvonala és ezáltal az állatok egészségének védelme.